Új elektromosautó-vásárlást támogató programok jöhetnek


Az utóbbi időszakban több pozitív bejelentés is történt a Klíma- és Természetvédelmi Akciótervvel kapcsolatban, a rendkívüli körülmények ellenére is. Hogy haladnak a terv végrehajtásával?

A járványhelyzet ellenére az akcióterv végrehajtásában a tervezett ütemben haladunk előre. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium önállóan dolgozik az energetikával, klímavédelemmel és hulladékgazdálkodással közvetlenül összefüggő programpontokon. Emellett megállapodást kötöttünk az Agrárminisztériummal arról, hogy a zöldgazdaság fejlesztési rendszer 2 milliárdos forrásával novemberben megkezdik az újszülöttek erdeinek telepítését – megyénként minden újszülött után 10, évente egy millió fával. Munkánkat igazolja az is, hogy az a vita, amely arról szól, hogy a járvány és a gazdasági visszaesés segíti-e, avagy inkább rontja a zöld átmenet esélyeit, az előbbi javára látszik eldőlni.

Az akcióterv egyik sarkalatos pontja az áramszektor 2030-ig tervezett 90 százalékos dekarbonizációja. A beépített napelemes kapacitás mindegyik szektorban dinamikusan bővül, a háztartásoknál elérte az 580 megawattot. A beruházások megvalósítását a szaldóelszámolás és az MFB nullaszázalékos hitele is támogatja. A legutóbbi információk szerint a hitelkihelyezés már meghaladta a 150 milliárd forintot is, a program a lakossági és kkv-szektorban is rendkívül népszerű, keressük a forrást a folytatáshoz. Miután a közép-magyarországi régió számára kialakított VEKOP keretében rendelkezésre álló forrás korábban kimerült, a program javára tízmilliárd forintos átcsoportosítást javasoltunk más régiókból.

A nagyobb naperőművek fejlesztését szolgáló, második alkalommal kiírt Metár-tender szintén nagy siker, és úgy vélem, kiemeli annak fontosságát, hogy mennyit számít a transzparencia és a kiszámíthatóság egy ilyen támogatási rendszerben. A benyújtott pályázatok nagy száma (272) engem is meglepett, az igényelt energiamennyiség pedig meghaladja a meghirdetett mennyiség ötszörösét. A bontási adatok alapján a pályázaton alapvetően a hazai tulajdonosi kör indult el, ráadásul a kkv-k kifejezetten nagy számban képviseltetik magukat, ami a gazdaság, a hazai ipar fejlesztésének szempontjából is nagyon biztató.

Jó hír, hogy úgy látjuk, a második tender további 15 százalékos árcsökkenést hoz az első kiíráshoz képest, a nagyobb kategóriában kialakult 17-18 forint/kilowattóra körüli árakkal pedig már körülbelül a KÁT-tarifák felére sikerült leszorítani az árszintet. Miután az ipari fogyasztók állják a KÁT-támogatás nagy részét, és mivel jelentős mennyiségű új projekt fog a rendszerbe kerülni, ha az ár és a támogatási igény csökkentésével nem tudnánk a jelenleg látható ütemben előrehaladni, akkor ez a teher agyonnyomhatná az ipari szektort.

kaderjakpeter2

Elképzelhetőnek tartja, hogy a nagy érdeklődést látva esetleg az eredetileg meghirdetett mennyiség felett is befogadnak majd ajánlatokat, akár a későbbi tendereken?

A meghirdetett menetrend szerint 2021-ben és 2022-ben két-két további tendert tervezünk kiírni. Úgy számolunk, hogy a négy tender, alkalmanként 350-500 gigawattórás meghirdetett energiamennyiséggel akkor lehet elegendő a 2023-ra tervezett 3 gigawatt körüli napelemes kapacitás eléréséhez, ha a régi KÁT-os projektek megvalósulnak. Ha azok közül esetleg jelentős mennyiség nem valósulna meg, akkor ezzel a kieső mennyiséggel tudjuk növelni a pályázatok keretét.

Közben a lakosság számára is kilátásba helyeztek egy új napelemes támogatást, ehhez kapcsolódóan pedig egy új elszámolási módszert. Ezekkel kapcsolatban ugyanakkor több részlet még nem ismert.

A program és az elszámolás részletein még dolgozunk, de azt elmondhatom, hogy a jövő évtől egy, a kevésbé fejlett régiókban élő, nehezebb jövedelmi helyzetben lévő nagycsaládos háztartások napelemes beruházásait támogató új konstrukciót tervezünk elindítani. Ők a jelenlegi támogatásokhoz nem, vagy csak nagyon nehézkesen tudnak hozzáférni.

Részben ehhez kötődne az az elszámolásbeli változás is, miszerint az, aki beruházási támogatást kap, szaldó típusú ártámogatásban nem részesülhetne, ehelyett ezeknél a projekteknél áttérnénk a bruttó elszámolásra. Ha ugyanis a szaldóelszámolás és az ingyenes tárolás mellé beruházási támogatást is adnánk, azt már túltámogatásnak tartanánk. Azok számára, akiknek vannak megtakarításaik és jobban hozzáférnek a pénzügyi piachoz, a szaldóelszámolás még évekig jól működő támogatás lehet; azoknak pedig, akik kevésbé férnek hozzá a pénzügyi piachoz, és nincsenek jelentős megtakarításaik, egy beruházási támogatási programmal tudunk lehetőséget teremteni. Mivel azonban 2023 végétől uniós szabályozás alapján megszűnik a szaldóelszámolás lehetősége, a 2024. január elseje után nem beruházási támogatással megvalósuló napelemes rendszerek sem kerülhetnek be a szaldóelszámolásba.

Az akcióterv másik fontos pontja a közlekedészöldítés. E téren milyen lépésekről tud beszámolni, tekintettel arra is, hogy a Zöld Busz Programnak a hazai buszipar helyzetbe hozása is célja?

A közlekedés zöldítését célzó programunk terv szerint halad előre: az elmúlt két évben megduplázódott a zöldrendszámos, ezen belül a tisztán elektromos autók száma itthon. Elindult a Zöld Busz Program is: zajlanak a mintaprojektek, novemberben pedig az első nagy beszerzési pályázat kiírása is megtörténik. A programnak valóban lényeges küldetése az is, hogy előmozdítsa a hazai buszgyártás talpra állítását. Bízunk benne, hogy a beszállítói részarányt a mostani nem túl magas arányról fel lehet tornászni 50-60 százalék környékére. Vannak biztató jelek, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szektorhoz szorosan kapcsolódik az akkumulátorgyártó ipar is, márpedig az akkumulátor-értékláncnak mind több szereplője jelenik meg aktív szereplőként a magyar gazdaságban.

Utóbbi területen egy önálló stratégián is dolgozunk, amely várhatóan a jövőre készül el, és terveink szerint összekapcsolódik a magyar akkumulátorszövetség létrehozásával is. Ennek az európai akkumulátor szövetségbe (European Battery Allaince) történő belépésével annak a közös erőfeszítésnek is részesévé válhatunk, melynek célja, hogy Európa felzárkózzon Ázsiához és az Egyesült Államokhoz.

Az elérhető árú elektromos autók vásárlásának legutóbbi támogatási programja igencsak népszerűnek bizonyult a lakosság körében. Tervezik, hogy valamilyen formában folytatják a programot?

Kétségtelen, hogy miután a kereskedők is hozzátették a magukét, a támogatás nagyon sokaknak megmozgatta a fantáziáját. Nagyon sikeresnek tartom ezt a programot, éppen ezért ezen a területen is előre kialakított, évente ismétlődő menetrend szerint tervezzük a folytatást, így a jövő év első felében az említetthez hasonló méretű, új pályázatot hirdetünk meg. Az még nem dőlt el, hogy a taxis beszerzések támogatása az első félévi program része maradjon-e, vagy külön, ősszel hirdessük-e meg azért, hogy a kereskedők számára ütemezhetőbb legyen a vásárlások menedzselése. A taxis pályázat kiegészítését is tervezzük más, a települési szolgáltatásokban résztvevő, nagy futásteljesítményű járművekkel.

Bizonyos területeken, például a teherszállításban az elektrifikáció nem tűnik reális lehetőségnek a szektor dekarbonizációjára. Milyen szerepe lehet a földgáznak itthon a közlekedés zöldítésében?

A helyközi közlekedés és teherfuvarozás dekarbonizációjában egyértelműen lehet szerepe a gáznak, különösen a biogáz alapú, klímabarát CNG-nek, de akár az LNG-nek is.A problémát jelenleg is vizsgáljuk egy projekt keretében, amely két nagy, Magyarországon áthaladó, és az itteni tranzitforgalom 60-70 százalékát adó közúti tranzitfolyosóra (Isztambul-Berlin/M1-M0-M5; Ukrajna-Olaszország/M3-M0-M7) fókuszálva azt a kérdést teszi fel, mely opciók a legígéretesebbek a költség- és klímahatékonyság szempontjából.

Megoldásként szóba jöhet a vasútfejlesztés, az autópálya-elektrifikáció, a hidrogén- és/vagy a földgázmeghajtás helyzetbe hozása a járműpark cseréje, az alternatív töltőállomás-rendszer kiépítése révén. Kérdés ugyanakkor például, hogy hogyan lehetne a fuvarozókat arra ösztönözni, hogy a következő beszerzés alkalmával megérje nekik gáz- vagy hidrogénhajtású járműveket vásárolni.

A zöld átmenet mellett érvelők egy része már a földgázt is mielőbb kizárná az európai energiamixből, és büntetné például úgy, hogy a gázos projektekhez finanszírozást se lehessen kapni. A magyar kormány határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy a földgáz középtávon még fontos része marad az energiamixnek, mert a klímavédelem, a gazdaságfejlesztés és az energiaellátás biztonsága együtt nem valósítható meg a földgáz nélkül, amelynek a fosszilis energeiahordozókon belül a legkisebb a szén-dioxid kibocsátása.

Ha már az EU-nál tartunk: Az Európai Bizottság az eddigi 40 százalék helyett 55 százalékos kibocsátáscsökkentési célt helyezett kilátásba szeptemberben, miután az Európai Parlament 2030-ra megszavazta a 60 százalékos célszámot. Mi a magyar kormány álláspontja ezzel kapcsolatban?

Az elmúlt négy-öt évben úgy dolgoztunk, hogy a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket a 2030-ra vonatkozó 40 százalékos célt szem előtt tartva terveztük meg, és az - egyébként uniós kötelezettségként benyújtandó - Nemzeti Energia- és Klímatervet is ennek alapján raktuk össze. Értjük a klímavédelmi kihívás sürgető természetét, és nem zárkózunk el attól, hogy ebbe az irányba mozduljunk el az európai partnerekkel együtt. De a célértékemelés megítélésünk szerint csak további feltételek teljesülése esetén hajtható végre.

Álláspontunk szerint az egyik legfontosabb ilyen kritériumnak egy konvergenciafeltételnek kell lennie. Ha megnézzük, hogy 1990 és a legutóbbi hivatalos adatokkal szolgáló 2018 között melyik ország milyen mértékben tudta üvegházhatású gázkibocsátását csökkenteni Európában, azt látjuk, hogy míg Magyarország harmadával vágta vissza a kibocsátást, addig Málta, Portugália, Spanyolország, Ausztria és Írország kibocsátása 1990-hez képest még nőtt is. A magyar kormány szerint 2050-ig nem lehet úgy eljutni, hogy az egyik ország csökkenti kibocsátását, a másik pedig növeli, hiszen a negatív emisszióra nem nagyon építhetünk.

A cél szerintünk csak úgy érhető el, ha mindenki eljut a nettó nulla emisszió szintjéig, és ha e téren a jelenleginél nagyobb konvergencia valósul meg a tagállamok között. A komoly válasz a kérdésre tehát az lenne, ha minden tagállam vállalná, hogy 2030-ra legalább 40 százalékkal -, de akár csak 30 százalékkal - csökkenti saját kibocsátását. Az ezen és az 55 százalékos érték közötti különbség lehetőséget adna némi rugalmasságra is: bizonyos fejlesztéseket azokban az országokban lehetne megvalósítani, ahol olcsóbb, miközben a fejlesztést egy másik tagország fizeti, és ezt a dekarbonizációs teljesítményébe is bele lehetne számítani. Hiába képviseljük azonban ezt minden fórumon, a javaslatunkat nem akarják meghallani az EU-ban, pedig azt gondolom, nehéz ellene érveket felhozni.

A cél emeléséhez egyéb, részben anyagi feltételek teljesülése is szükséges. Úgy véljük, az alapvetően a később csatlakozott tagállamok ilyen típusú beruházásait támogató Modernizációs Alap forrásait növelni kell. A jelenlegi elképzelés szerint az európai szinten aukcionált kibocsátási kvóták két százalékából működik majd az alap, míg mi, a többi visegrádi országgal együtt azt mondjuk, hogy ezt öt-hat százalékra lenne szükséges emelni. Továbbá, azokat az országokat, amelyek előrébb járnak a kibocsátáscsökkentésben, illetve amelyekben alacsonyabb az egy főre eső GDP, valamilyen módon anyagilag is méltányolni kell. Fontos szempont az is, hogy az energetikai szolgáltatások megfizethetőek maradjanak, ezért nem támogatjuk, hogy egységes karbonadót vezessünk be Európában, vagy hogy a háztartások bekerüljenek valamilyen egységes karbonárazási rendszerbe.

Lényeges feltétel a technológiasemlegesség is, tehát hogy senki ne szóljon bele abba, hogy milyen módon érjük el a csökkentést. Ha ezt mi részben atomenergiával kívánjuk teljesíteni, természetesen más megújuló energiaforrásokkal együtt, akkor hadd tegyünk így.

kaderjakpeter3

Az uniós Helyreállítási reformprogram (Recovery and Resilience Found – RRF) kilenc pontja között szintén szerepel az energia és a közlekedés. Mit lehet erről a programról tudni?

A Helyreállítási programot együtt tervezzük a szokásos kohéziós forrásfelhasználással, a modernizációs alappal és az igazságos átmenet alappal, tehát most több típusú európai uniós forrás is lesz arra, hogy a klíma- és energiapolitikai modernizációt, a zöld átmenetet forrásoldalról támogassa. Igyekszünk ezt integráltan kezelni, vagyis ami az egyikből nem megvalósítható, azt egy másik forrásból támogatni, és az egészet beállítani a hazai energia- és klímapolitikai stratégiai célok mögé.

Az anyagiakhoz kapcsolódóan érdemes pár szót ejteni a zöld kötvény akciótervbe is foglalt kibocsátásáról. Hogyan értékeli az eddig megvalósult kibocsátásokat?

A klímacélok elérése nagyrészt a finanszírozáson fog múlni. Részben EU-s, részben magán, részben pedig magyar állami finanszírozásban – ez utóbbit szolgálja a zöld kötvények kibocsátása is. Példaértékűnek tartom, hogy ötszörös túljegyzéssel teljesítettük az első, 1,5 milliárd eurós kibocsátást, majd további 200 millió eurónyi zöld kötvényt bocsátottunk ki sikeresen a japán piacon. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzügyi világ kvázi „megvette”, hogy vannak és lesznek lényeges zöld kiadások Magyarországon, hanem azt is, hogy ezeket transzparens módon be is fogja tudni mutatni a magyar költségvetés.

A célok között szerepel az is, hogy 2030-ig legalább 1 millió okos fogyasztásmérőt telepítsenek a villamosenergia-fogyasztás szabályozhatóvá tételére. Hogy áll jelenleg ez a program?

A program szabályozási lába összeállt, a villamos energia törvényben és végrehajtási rendeletében megjelentek azok az elemek, amelyek leírják, melyik fogyasztói körben kötelező a hálózati szolgáltatóknak okos mérőre cserélniük a régi órát. Például azokban a háztartásokban, ahol háztartási méretű kiserőművet építettek be, de az első körben térítésmentesen szerelnek fel okos órát az évi legalább 5000 kilowattórát fogyasztó háztartások esetében is. A lehetőség egyébként bármelyik háztartás számára elérhető lesz, ha anyagilag is hozzá tud járulni az óra felszereléséhez. A program fejlesztési forrás lábán jelenleg is dolgozunk. Szándékunk szerint a rendszerhasználati díjakat mentesítenénk a kapcsolódó addicionális költségektől, úgyhogy a forrás az okos mérők felszerelésének részleges támogatására szolgálhat.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal márciusban négymilliárd forintos pályázatot írt ki egyebek mellett a hidrogén- (és biometán) technológiákon alapuló kísérleti projektek támogatására. Mit lehet tudni az eredményekről?

Négy pályázatot írtunk ki összesen 16 milliárd forintos kerettel, amelyek a megújuló energia hasznosítását segítheti elő. Az elosztóhálózatok fejlesztésére vonatkozó pályázat esetében már megvannak a nyertesek, és folyamatban van a szerződéskötés, a program lebonyolítása. A helyben elérhető megújuló energia felhasználását célzó energiaközösségek létesítésére irányuló kiírás esetében az elbírálás még tart, ám az már látszik, hogy nagyon nagy érdeklődést generált. 33 pályázat érkezett be, az előzsűri által továbbjuttatott 16 pályázat közül azonban csak 13 második körös pályázatot nyújtottak be, bizonyára nem függetlenül attól, hogy rendkívül komplex szabályozási kérdésekre is választ adó pályázati anyagot kellett beadni.

A harmadik nagy pályázati téma a power-to-gas, vagyis a zöldáram tárolása volt. Miután biometán és hidrogén tárgykörben is kiváló minőségű pályázatok érkeztek be jelentős túligénylés mellett, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter úgy döntött, hogy ennek keretét négyről nyolcmilliárd forintra emeli. A nyertesek listája hamarosan nyilvánossá válik, azt azonban elárulhatom, hogy a pályázatok olyan rendszerintegrációs kérdésekre is nagyon ígéretes megoldási lehetőségeket kínálnak, mint például az, hogy hogyan használjuk a meglévő földgáz-infrastruktúrát a hidrogéngazdaság részeként, de a hidrogén közlekedési célú hasznosításával vagy a biometánnal kapcsolatos projektek is akadnak köztük.

A negyedik pályázat keretében olyan településeket kerestünk, ahol még nincs bevezetve földgáz, a cél pedig az volt, hogy olyan megoldási tervek szülessenek, amelyek alapján a jövőben is gáz nélkül, korszerű megoldásokkal lehessen megoldani az energiaellátást. Ebben a kiírásban két kiemelkedő minőségű pályázat érkezett be, melyek közül az egyik összekapcsolódik az energiaszegénység kezelésének kérdésével is, tehát a hátrányos helyzetű települések problémáinak egy részére is megoldást adhat.

Terveink szerint a mostanit újabb kiírások fogják követni, először az elektromobilitás és informatikai megoldások témakörében, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a támogatott elektromobilitási megoldásokat hogyan lehet intelligens módon integrálni a nagyobb rendszerekbe.

Összességében elmondható, hogy Magyarország számára kiemelt cél a környezet védelme és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, hiszen mindannyian tiszta vizet, tisztább levegőt, tisztább környezetet szeretnénk. A klímaváltozással szemben nem szavakkal, hanem cselekvéssel lehet fellépni – a magyar kormány így is tesz.

Forrás: https://www.portfolio.hu/